,,A képzelet a lélek szeme..."

Ayumi Nakamura bejegyzései a Taiki Mágusképzőben töltött időkről.

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Taiki Mágusképző Iskola

Álmaim pasija

2008.08.19. 01:32 | Ayumi Nakamura | Szólj hozzá!

Bevallom eddig nem sok minden történt velem. Úgy igazából a suli szép, bár teljes egészében nem ismertem meg. Na de amiért a mai napon tollat fogtam az az, hogy találkoztam a Hercegemmel. Ez nem tévedés, biztosan érzem, hogy ő lesz az, aki majd a gyerekeim apja lesz. Csak egy baj van, hogy észre se vesz. És nem tudom mi lehet a hiba. Na jó, leírom mi volt. Ugyebár mentem az uszodába. És hát ott láttam meg. A maga teljes valójával. Az izmos kis felsőtestével. Nem ilyen agyongyúrt, hanem ilyen tiszta szupi. akkor barna szemei vannak és barna haja, ami amúgy sablonos lenne, de nála nem, kifejezetten jól áll neki. Na szóval ott lebegett, meg lubickolt a mély medencében. És hát mikor megláttam majdnem elolvadtam, csak hogy azért mégis tartottam magam. Aztán fogtam, beleestem a vízbe, csak hogy felkeltsem az érdeklődését. Úgy csináltam, mintha förcsbe rándult volna a bokám.Szerintem profira siekredett, elvégre nem egyszer játszottam már el. Csak hogy akiknek eddig eljátszottam azok mind-mind  semmik Billyhez képest. Na szóval ő volt olyan kedves és udvarias, meg aranyos, hogy segített. Mondanom sem kell, hogy megfogta a hasam, a lábaink összeértek, a kezünk is összeérte, és sikerült a fejemmel, vagyis a csatommal kimarnom a nyakát. Legalábbis szerintem az volt, hiszen a műkörmeim nem marnak. Na tehát kimentett, vagyis a kötélhez húzott, és én nem tudom mi volt a baj. Annyi, de annyi utalást tettem neki, és ő még szinte észre sem vett. Ugyebár ott voltunk a kötélnél, ottis simán megcsókolhatott volna. Vagy amikor vitt ki a medencéből, mert hogy ölbe vitt, akkoris, vagy amikor int voltunk már a csempén és a lábamat maszírozta. Vagy amikor felállított, és a szemeibe nézett. De nem. Ő egyser se csókolt meg. És egyszerűen nem tudom mi a baja. Ennyire udvarias lenne? Lovagias? De hát a mai világban már nincs erre szükség. Vagy az is lehet, hoyg félénk... Viszont bárnője nincs, ami jó hír. Ám úgy tűnik legközelebb nekem kellesz lépnem. Mert mi az, hogy nem figyel fel rám? Hmm... na jó. Ennyit akartam mára. Majd ha lesz valami írok. Pusszancs. Pápá! Szercsy!

A bejegyzés trackback címe:

https://lelekszem.blog.hu/api/trackback/id/tr6622359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása